Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy Napom! 2.rész

2017.03.18

Egy napom!  2.rész

 

2013. 09. 11. (szerda)

 

Reggel nagyon nyúzottan keltem fel, úgy éreztem magam mintha egész éjszaka nem aludtam volna. Felültem az ágyban és elővettem a telefonomat. 6 óra volt, nem mondanám, hogy annyira korai órának számít, de a tudat, hogy csak egy óra múlva kéne fölkelnem azért aggasztó! Lejöttem az emeletről csináltam magamnak egy teát és leültem a TV elé. Kapcsolgattam össze vissza de semmi értelmeset nem találtam ezért odakapcsoltam a mese csatornára majd belekortyoltam a teámban. 10 perc múlva apu kijött a hálóból és leül mellém.

-Értelmesebb nincs?-kérdezte a TV elé mutatva, én pedig megráztam a fejem.

-Nem azt mondtad, hogy nincs első órád?-kérdezte furán.

-De, de 7-kor kelte volna mert találkozunk Daveel!-mondtam egyet ásítva.

-Ugye tudod, hogy csak 6:25 van?-kérdezte ijedten én pedig elnevettem magam.

-Persze, hogy tudom csak nem tudtam aludni!-mondtam mosolyogva

Evy kijött a szobájából majd az órára nézett!

-Basszus, lekéstem a 6:20-as buszt!-mondta mi pedig apuval elkezdtünk nevetni!

-Most mivan?-kérdezte furán, én csak nevettem tovább. Még ha felöltözve, összepakolva indulásra készen mondja ezt, hogy ő lekéste a 6:20-as busz akkor azt mondom rendben, de Evy pizsamában kócos hajjal jött ki a szobájából, látszott rajta, hogy alig 1 perce kelt fel.

-Semmi nővérkém, minden a legnagyobb rendben.-mondtam mosolyogva.

-Nyugi, beviszlek.-mondta apu, Evy pedig elmosolyodott.

-Köszi.-mondta majd bement a szobájába készülni, Evy már nem a városba ját suliba hanem sokkal messzebb, hál istennek mikor én elkezdtem ebbe a suliba járni akkor változtatták át „általános és középiskolának”, így legalább nem kell azon agyalnom, hova megyek tovább tanulni. Apu is elment öltözni, szóval itt az ideje, hogy én is elkezdjek készülni. Kivasaltam a hajamat, felvettem egy szakadt farmer, egy hosszú toppot és a convers cipőmet. Bedobáltam cuccaimat a táskámba, és írtam Davenek, hogy a szokásos helyen találkozzunk a parkban. Kimentem a szobámból, majd a spájzból „gyűjtögettem” élelmet magamnak.

-Valamit nekem is adjál légy szíves.-mondta Evy és megsimogatta a hátamat. Odadobtam neki, egy doboz kekszet és egy üveg üdítőt. Én eltettem két pék sütit meg egy csokit Nikinek, felálltam és Evy felé fordultam.

-Hova öltöztél így ki?-kérdezte végig nézve rajtam.

-Nem is vagyok kiöltözve.-mondtam nevetve, majd a kezében lévő banánból leharaptam egy darabot.

-Daveel találkozunk.-mondtam, ő pedig forgatta a szemét.

-Tudom, hogy nem kedveled, de ő a legjobb fiú barátom.

-Megvan róla a véleményem tudod mi miatt.-mondta durcásan.

-Tudom, és sajnálom, hogy nem kedveled de akkor is jóban vagyunk és beszélnünk kell-mondtam majd kikerültem Evyt és elindultam.

-Inni nem viszel?-kérdezte beleharapva a banánjába.

-Köszi.-mondtam majd kivettem a kezéből az üveg vizet.

-EVY. Induljunk.-mondta apu én pedig fölvettem a cuccomat.

-Elvigyelek valameddig?-kérdezte apu én pedig szótlanul álltam és gondolkodtam.

-Gondolom a parkban találkoznak Daveel! Szóval oda kell vinni!-mondta Evy majd a vállára dobta a táskáját és a kezébe vette a pohár alakú termosztátját!

-Gyere, elviszlek!-mondta apu majd engem és Evy kifelé lökdösött. Mivel apu elvisz korán ott leszek, de nem baj addig átgondolom , mit is mondjak Davenek. 10 perc múlva kiszálltam a kocsiból elköszöntem apuéktől majd leültem egy közeli padra még jó, hogy nincs annyira hideg, írtam Davenek, hogy korán értem ide de nem kell sietnie. Ő csak annyit irt vissza, hogy forduljak meg. Megfordultam Dave pedig ott állt mögöttem.

-Túl korán indultam el otthonról.-mondta majd odajött adott két puszit és megölelt.

-Engem meg kocsival elhoztak.-mondtam mosolyogva.

-Gyere sétáljuk, közben meg beszélgethetünk.-mondta majd elindult én pedig utána mentem.

-Nos?-kérdezte.

-Úgy hallom facér vagy!-mondtam majd ránéztem ő sóhajtott egyet majd elnevette magát.

-Gondoltam, hogy egyből elsírja neked magát.-mondta az eget nézve.

-Ez a dolgom, hogy meghallgassam! A legjobb barátnője vagyok segítek neki.

-Én meg a legjobb barátod vagyok.-mondta idegesen.

-Tudom, és ezért szeretném, hogyha kibékülnétek! Min vesztetek össze? Miért szakítottatok?-kérdeztem.

-Elmentünk délután vásárolni és bementünk egy drogériába! Ott nézegetett mindenféle dolgot majd elkezdett velem üvöltözni és veszekedni, hogy én soha nem veszek neki semmit. Gondolhatod, hogy néztek rám az üzletben. Megelégeltem kiráncigáltam a boltból majd a bolt előtt elmondtam neki, hogy egyáltalán nem érzem, hogy szeret engem, és azért mert hosszabb ideje együtt vagyunk, nem kell így viselkednie. Erre ő azt mondta, hogy egy szemétláda vagyok, aki nem foglalkozik vele, hogy nem szeretem, őt csak kihasználom. Meg, hogy csak azért vagyok vele, együtt mert, hogy te parancsoltad nekem. Na, itt telt be a pohár. Megmondtam neki, hogyha ő ezt gondolja a kapcsolatunkról, akkor részemről vége ennek!-mondta, én pedig szemrebbenés nélkül sétáltam mellette egyre lassabban.

-Ezután elmentem és szó nélkül otthagytam! Hívogatott egész este, de nem vettem fel. Amíg nem kér, bocsánatot biztos nem fogok neki megbocsátani, pedig szeretem őt. –mondta én pedig döbbentem sétáltam tovább mellette.

-Gondolom azt nem mondta el, hogy mi történt csak azt, hogy szakítottam vele.-mondta gúnyosan nevetve.

-Dave.-mondtam majd megálltam és magam felé fordítottam.

-Tudod, hogy Niki nagyon bolond lány és mindig minden hülyeségen kiakad. De te tudod legjobban, hogy szeret téged, és most, hogy szakítottál vele nagyon rossz állapotban van!-kérlek beszélj vele, és, hogyha nem tudjátok most se rendezni a dolgokat, akkor szakítsatok végleg, de előtte kérlek beszélj vele.-mondtam mélyen a szemébe nézve.

-Rendben…de Aliz, ha nem változik meg és tovább viselkedik így akkor ennek végleg vége lesz, mert én ezt nem tudom elviselni.-mondta Dave én pedig egyetértően bólintottam egyet.

-Szeret téged…és te is szereted őt, veszekedni pedig minden pár veszekszik!-mondtam ő pedig rám mosolygott és megölelt.

-Köszönöm, hogy vagy nekem és támogatsz!-mondta nekem.

-Dave, ez egy legjobb barát dolga nagyon szeretlek téged.-mondtam az arcomat a vállába fúrva.

-Hazamegyek, majd a suliba találkozunk.-mondtam majd elhúzódtam tőle és elakartam indulni, de visszarántott.

-Menjünk el kávézni. Meghívlak.-mondta mosolyogva.

-Nem tudok ellenállni a koffein gondolatának! Induljunk.-mondtam majd Dave után sétáltam.

Leültünk a kedvenc kávézónkba megittunk egy-egy kávét és Dave még egy sütire is meghívott. Másfél óra múlva elindultunk a sulink felé, mikor odaértünk odamentem Nikihez és a kezébe nyomtam az otthonról hozott csokit!

-Hogy jobb kedved legyen, bár nem árultad el mind vesztetek össze, beszéltem vele. Mindjárt idejön, hogy beszéljetek, legyél felnőtt!-mondtam neki majd adtam a feje tetejére egy puszit és tovább sétáltam. Dave elhívta beszélgetni Nikit 15-20 percig figyeltem őket, végül Dave megölelte Nikit és utána meg is csókolta. Elmosolyodtam. Sokkal jobban szeretem mikor együtt vannak és boldogak. Mosolyogva leültem a helyemre és csak előre néztem. Ekkor Karolnia és Emili odajöttek hozzám.

-Szia hogy vagy?-kérdezte Emili.

-Jól, örülök, hogy Niki és Dave kibékültek.

-Én se szeretem mikor vitatkoznak.

-Igen mert akkor az egész osztály zeng.

-Meg szeretem mikor együtt vannak és boldogak.-mondta Karolnia.

-Igen.-mosolyogtt rá Emili.

Éppen mondnai akartam valamit mikor bejött az ének tanárunk! Egyáltalán minek van ilyen óránk? Nagyon szigorú a tanárnő szóval mindenki leült a helyére és csendben maradt. Művészet történelem! Megint, hát ennek semmi értelme, senki sem akar evvel foglalkozni, az énekóra lényege nem az, hogy énekeljünk? Mikor kicsöngettek magyar óra következett, nem boncolgatom az iskolában töltött időt 14:45-kor kiléptem a suli kapuján és boldog voltam!

-Szabadság!-kiáltottam el magam mire, Danny elnevette magát.

-Hülye vagy!-mondta nekem majd elindult én pedig utána mentem.

Bementem a lakásba lefeküdtem a kanapéra és néztem a plafont. Azon gondolkodtam mit kezdjek magammal ma délután. Semmi ötletem nem volt. Ekkor megcsörrent a telefonom én pedig ijedtemben majdnem leestem a kanapéról! Lexy hívott. Lexyvel lassan hónapok óta nem beszéltem és nem is találkoztam!

-Szia Aliz. Lexy vagyok!-mondta bele a telefonba.

-Szia, mit szeretnél? Régen hallottam felőled!

-A városban vagyok, gondoltam elmehetnék valahova!-mondta nekem kicsit félve!

-Persze menjünk, úgyse tudok magammal mit kezdeni! És régen találkoztunk jó lenne egyet beszélgetni.-mondtam nevetve.

-Remek! És ha megkérhetnélek, akkor, hozd magaddal Dannyt is.-kért meg.

-Rendben, megkérdezem, szeretne e jönni.-mondtam ő pedig vidáman nevetett egyet.

-Remek nagyon köszönöm, akkor a kávézonál találkozunk.

-Rendben akkor a szokásos helyen. Szia.-köszöntem el amjd összekaptam magam és átmentem Dannyékhez.

-Szia Martin, öcsi?-kérdeztem ő pedig teleszájal hümmögött.

-Tessék?-kérdeztem mire ő elkezdte rázni a fejét, integetett egyet és nappali felé mutatott.

-jah, rendben így értem.-mondtam kicsit furán, majd a nappali felé sétáltam.

-Szia eljönnél velem sétálni és kávézni?-kérdeztem mire ő eldobta a TV irányított és felállt!

-Halálra unom az agyam ha azt kérded, hogy fessek ki azt is megcsinálom.-mondta majd elindult fölvenni a cipőjét. Elköszöntem Martintól, majd Dannyvel elsétáltunk a szokásos helyre.

-Azt elfelejtettem mondani, hogy Lexyvel is találkozunk!-mondtam mire Danny megállt és hátrafordult.

-Ezt nem említetted!

-Tudom…azért szóltam most.-mondtam mosolyogva.

-Mindegy, nem baj úgyis régen láttam… biztosan nem fog olyan érzéseket kiváltani mint akkor.-mondta majd benyitott a kávézóba én pedig utána mentem. Odasétáltunk az asztalhoz ahol Lexy ült.

-Sziasztok!-köszönt nekünk vidáman.

-Hozok mindenkinek kávét, ugyan az mint régen?-kérdezte mosolyogva, mi pedig bólintottunk.

-Tévedtem.-vágta rá Danny, mire én furán néztem rá.

-Mi? Nem értem.-mondtam ő pedig nagyot nyelt.

-Sokkal szebb lent mint volt, ahj Aliz szerinted megtudna nekem bocsájtani? Ugyan azt érzem iránta mint régen.-mondta Danny idegesen.

-Én örülnék, ha újra összejönnétek. Mellesleg ő kért meg, hogy téged is hozzalak.-mondtam majd Dannyre mosolyogtam.

-Itt vannak a kávék.-mondta Lexy letéve az asztalra a kávékat, én fölemeltem a sajátom és beleittam.

-És, hogy vagytok?-kérdezte Lexy.

-Én remekül és szerintem öcsi is.-mondtam Danny vállára ütve aki néma csendben ült.

-Danny, gond van?-kérdezte Lexy.

-Szeretlek.-mondta Danny Lexynek, mire nekem is kinyiltak a szemeim és amjdnem kiköptem a kávémat.

-Tessék?-kérdezte Lexy, mire Danny elkezdte a fejét rázni.

-Ugyan azt érzem irántad mint régen, nagyon szeretlek, nem hozhatnánk rendbe a dolgokat.

-Hát, igazából tudod megleptél, mert azért kértem Alizt, hogy hozzon magával, hogy tudjak veled beszélni a kapcsolatunkról.-mondta Lexy majd átnyúlt az asztalon és megfogta Danny kezét.

-Én is szeretném, ha minden olyan lenne mint régen.-mondta Lexy mosolyogva mire én elkezdtem tapsolni!

-Uristen, de örülök ennek.-mondta Danny majd felállt és megölelte Lexyt.

-Na jó, én nekem mennem kell, majd valamikor elmehetnénk kettesben is kávézni, most megyek. Jó szórakozást.-mondtam nekik majd kijöttem. Nagyon örültem ennek. Eszembe se jutott, hogy ezért kért meg Lexy, hogy hozzam magammal Dannyt. Hazamentem lefürödtem majd felmentem a szobámba könyvet olvasni. Alig telt el fél óra Evy feljött az emeletre.

-Menj beljebb.-mondta nekem majd beljebb lökdösött.

-Itt alszol?-kérdeztem ő pedig szó nélkül hozzám bújt.

-Rendben, jóéjt Evy.-mondtam amjd betettem a könyvemet a párnám alá és becsuktam a szemem.

-Neked is húgi.-mondta és már aludt is

Annyira jó volt, úgy aludni, hogy valaki ölelget még akkor is ha az a nővérem. Nagyon szeretek a nővéremmel aludni, mert hál, istennek olyan testvér páros vagyunk akik megértik egymást. Ásítottam egy nagyot és mély álomba szenderültem.

 

Folytatás várható!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.